A magaslatot sajátjukként védték.
Aknavetők, géppisztolyok tüze...
Mi csak nyomultunk - várt ott fenn a kékség, -
Ahogy a nép tolong a restibe.

 
 
 
 

De aztán, a golyókat sorra kapva,
A harsány „hurrá" torkunkra forrt.
Hétszer indultunk fölfelé rohamra,
És hétszer nyeltük lefelé a port.

Féltünk, hogy újabb roham kürtje harsan,
S a föld megint pokol-lángokban ég...
De nyolcadjára győztünk a magasban -
Azt vettük vissza, ami a miénk.

Bár mindezt ki is kerülhettük volna
Mi a fenének kellett hát nekünk?!
E magaslat volt mindegyőnknek sorsa...
Talán így volt megírva - mit tegyünk?