Tizenhét évemig nem vágtam nőt pofon -
Először akkortájt ütöttem.
Fékezni magamat azóta sem tudom:
Jobbra is - balra is
„Borravalót" osztok köröttem.

Hogy is történt, hogy én, intelligens, precíz -
Ki erőszakkal sose támadt -
Ily mélyre süllyedek, hogy épp e percben is...
Akarjátok netán,
Hogy magam verjem be a számat?

Pedig hát így esett: én nem csaltam meg őt
Három napig egyszer se, frankó!
Kölnit vettem neki - hogy legyek érthetőbb? -
Barátom, franciát:
Harmincnégy rubel s némi apró.

Tartott más hapsit is, egy TÉZSÉ1-eladót -
Golubjov Szláva, így nevezték, -
Korábban tőle már ilyen kölnit kapott.
Jobbra is - balra is
Riszálta kurvácskám a seggét.

Még ifjú voltam, és lobbant a vér, sötét
Kedvvel kiböktem, mi az ábra:
„Szlávkádnak tegnap én szétrúgtam a tökét" -
Mondtam - „ma meg, csibém,
Téged tanítlak fürge táncra."

Kezem rángott, amint testem testéhez ért,
Fogaim „Marseilles"-t doboltak -
Gégém szorongva nyúlt kiszáradt nyelvemért,
Jobbról is - balról is
Lekentem pár flammóst a tyúknak.

Azóta mindegyik tojó tőlem sztremál -
S ez fáj nekem, az Isten tudja!
Ezért ütök sokat, s nem számít, hogyha fáj -
Nap úgy nem múlhat el -
Mégse győzöm - túl sok a buksza2.