Ágyúzni egy óránk maradt csupán,
S egy óra, míg az emberek pihennek,
Hogy gondolhassunk dolgaink után:
Kitüntetést kapunk vagy tán „keresztet"?

Egy sort sem írtunk, míg időnk suhan -
Imádkozz a tüzér-hadistenekhez!
Mi, büntetősök, hogy írnánk ugyan:
„Kommunistaként..." - hogy jövünk mi ehhez?

Roham előtt: vodkát - bevált szokás!
Polgárként rég elittuk már a májunk,
Ezért „hurrá"-t se bőgünk... zúgja más -
Mi a halállal némán parolázunk.

Abüntetőst egy törvény élteti:
Pribék fasiszták közt csak vágd a rendet,
S ha melled ólom nem lyuggatja ki,
Kapsz bátorságodért egy érdemrendet.

Szuronnyal üss - vagy kézzel csapj oda:
Megbízhatóbb, és nem ütsz zajt se véle,
S ha mégis életben maradsz - csoda!, -
Mg lehet, csavargó, nézz az égre!

Nincs bennünk tartás: ezt mondják azok -
Mögöttük erdő, város mind leégett.
Koporsókká legyenek fáitok -
A büntetősök most előretörnek!

Hat óra... Lőni most tudunk csupán -
Hadisten, rajta, senki nem pihenhet!
Gondoljunk hát a dolgaink után:
Érmet kapunk - vagy többségünk „keresztet"?