Ki Mohamedben, ki Allahban, ki Jézusban leli üdvét,
Vagy semmibe’, sőt, csak azért is ördögökkel cimborái!
De a legragyogóbb vallásuk a hinduknak van, ezért fene büszkék:
Ha bevégzi a test, a lelkünk akkor is újabb létre vár.

Boldog lelked az égbe száll,
S új testben ébred álmod.
De ha mocsok disznó valál,
Örök röfögde vár ott.

Szaporán szokd tűrni a rosszalló pillantást, lessen akárki,
Hisz’ e rusnya kísérőd új létedbe is átmenekíti magát,
De ha úgy fordulna, hogy ellenséged látod fűbe harapni,
Ajándékképpen sas-szemeket kapsz sorsodtól odaát.

E létben békén boldogulj,
Vigadni ott a másik!
Lehet, hogy lelked épp egy új
Főnök testébe mászik.

 
 
 
 

 
 
 
 

Ha most utcát söpörsz, újjászületve brigádot szervezel,
Ahonnan az elán egyenest miniszter-székbe talál.
De hogyha tapló vagy, egy bunkó, hát majomkenyérfa leszel,
S maradsz akár ezer évig, amíg ki nem vág a halál.

Melyik a jobb: ha papagáj
Vagy vipera a kégli?
Vagy ember-testben lakva már
Nem is tudnál te élni?

Na tehát: ki ki volt, s hogy most kicsoda - ne kutasd, hiszen úgyse tudod meg!
Semmik vagyunk, s minden leszünk1 - ugyebár elgondolkodtató!
Az a koszlott kandúr egykor rég lehetett szőrösszívű fogdmeg,
Eme tisztelt úr pedig ősi pedigrés őrkutya-klánba való.

A lelkem szökdel és buzog,
A csábítást kivédem -
E jó vallást a bráhminok
Ácsolták egybe szépen.