Capitoliumra szállt az est, sok patrícius jött össze ott, hányni-vetni pletykát, hírt vegyest, nem feledvén el az alkoholt. Mit sem ér a csevely józanul! Márk nem is kínozta hát magát - bő adagban, számolatlanul kente belül nektárral nyakát. Díszes antik oszlopok tövén ilyen szitkok keltek ajkain: „Tisztes éltű matrónámtól én rögvest elválok, testvéreim! Költőkkel nyíltan barátkozik, már a színpadok bolondja is, kedvére gladiátorozik, hogyha jegyhez jut a kis hamis!" „Én - kiáltja - idegbajt kapok, olyan bunkó, primitív nejem! Mint egy fúria, fúj és zajog, nővére meg fűti rendesen." Nyugtatgatják bár a többiek... „Még egy »duplát« töltsétek, fiúk! Rabszolgám is mind rajtam nevet. Jaj, viselnék inkább háborút! Felrúgom az összes hagyományt - két házsártos nővel mit tegyek...? Nemesek, ha így megy ez tovább, plebejus-mélységig süllyedek! Perzsa házam nőmre íratom, s nővérét is magával vigye! Apám-hagyta szeszterciuszom kéjes nőkre költőm izibe’! Immorális kapcsolat, lehet, ám hetéráknak van még eszük, nincsen annyi rokonuk, no meg minden sokkal egyszerűbb velük. Általuk tán még meggyógyulok, sikerül elhagynom a piát!" ...Indultak a patríciusok, irigyelvén Márkjuk gógyiját.
© Erdélyi János. Fordította, 2008