Capitoliumra szállt az est,
sok patrícius jött össze ott,
hányni-vetni pletykát, hírt vegyest,
nem feledvén el az alkoholt.

Mit sem ér a csevely józanul!
Márk nem is kínozta hát magát -
bő adagban, számolatlanul
kente belül nektárral nyakát.

Díszes antik oszlopok tövén
ilyen szitkok keltek ajkain:
„Tisztes éltű matrónámtól én
rögvest elválok, testvéreim!

Költőkkel nyíltan barátkozik,
már a színpadok bolondja is,
kedvére gladiátorozik,
hogyha jegyhez jut a kis hamis!"

„Én - kiáltja - idegbajt kapok,
olyan bunkó, primitív nejem!
Mint egy fúria, fúj és zajog,
nővére meg fűti rendesen."

Nyugtatgatják bár a többiek...
„Még egy »duplát« töltsétek, fiúk!
Rabszolgám is mind rajtam nevet.
Jaj, viselnék inkább háborút!

Felrúgom az összes hagyományt -
két házsártos nővel mit tegyek...?
Nemesek, ha így megy ez tovább,
plebejus-mélységig süllyedek!

Perzsa házam nőmre íratom,
s nővérét is magával vigye!
Apám-hagyta szeszterciuszom
kéjes nőkre költőm izibe’!

Immorális kapcsolat, lehet,
ám hetéráknak van még eszük,
nincsen annyi rokonuk, no meg
minden sokkal egyszerűbb velük.

Általuk tán még meggyógyulok,
sikerül elhagynom a piát!"
...Indultak a patríciusok,
irigyelvén Márkjuk gógyiját.