Gyerünk, a kőbaltámat add ide!
Ágyékkötőmre rossz jelet ne fűzz!
Csönd! Kuss legyen, hisz nem vagy senki se!
Csak ülj, s ne hagyd, hogy kihunyjon a tűz!

Ne nézz hülyének, ne végy palira,
családi életünk még tönkremegy!
Barlangunk, kuckónk csupa kosz,
dzsuva -a matriarchátus csak árt neked!

Nem érdekel a vélemény:
én vagyok férjed és urad!
A rendrakásban légy serény,
tiszteld az ős szabályokat!

Üvöltve ölnek ott egy mamutot,
a zsákmányt egyelőén osztva el...
Veled hosszan nem túzokolhatok,
mert úgy érzem, nekem is ölni kell!

Vének Tanácsa bármikor jöhet -
vigyázz, nehogy mezítlen lássanak!
A kőkorszakban nem lelni követ -
előttük ég a pofám emiatt!

Hogy házunk táján rend legyen,
öt asszony elég lenne tán!
Nem rózsás most a helyzetem:
miattad vagyok monogám!

Nagybátyám, kit egy vadkan megevett,
azt mondta rólad: rossz hírű család;
Amikor élt még, figyelmeztetett:
ne kannibál nőt végy, mert az gálád!

A közösségünk ellen ne tüzelj -
hogy folyton macerálnak, rossz duma;
az ifjúságot ne gyalázd, amely
reményeink és jövőnk záloga!

Nem érdekel a vélemény:
én vagyok férjed és urad!
A rendrakásban légy serény,
tiszteld az ős szabályokat!

Most mit sasolsz? Pofonnak nincs füle! -
Gyerünk, a kőbaltámat, gyorsan add!
Ágyékkötőmet! Égnék nélküle...
Háromig számolok - s megfojtalak!