Ordítottam: „Mind bolondok vagytok?
Meggyaláztátok sakk-presztízsünk!"
Ezt felelték sportosztályos latrok:
„Mi a gond? - majd megvéded nekünk!

No de tudd, Fisher roppant erős ám -
sakktáblával alszik, tettre kész,
mindig hiba nélkül játszik, tisztán..."
Sebaj, én is ott vagyok a listán, -
s itt a lólépés még - semmi vész!

Ó, kemény, acélos izmok,
vadra leső két kezem!
Sarkokon fabástya csillog
faragottan, színesen.

„Nyugi" - szólt barátom, egy focista -
„ily ellenfele se volt soha.
Védelem és centerjáték nyista! -
Széleken fuss inkább fel, koma!"

Ráálltam a százas síkfutásra,
fogytam már, s úgy alszom, mint a tej.
Hokiedzés is volt orrba-szájba...
Felkészültem tehát, bárki lássa,
s lemosom, hogy még csak matt se kell!

Ó, ti sziklaőrlő markok!
Ó, te vastag hátizom!
Lovaimmal célba tartok
futóimban megbízom!

 
 
 
 

 
 
 
 
 

 
 
 
 

„Sose kapkodj, s a lényeg: ne dőlj be!"-
egy bunyós haver így dirigál.
„Testre dolgozz, s ne engedd előre:
egyenessel lehetsz csak király!"

A korona helytállásra sarkall -
ő a KO-t nem kerüli el:
tíz preferánsz-partit nyomtam Tállal -
s huszonegy és biliárd-kazallal...
Tál azt mondta: „Ebben bízni kell!"

Ó, az izmaim merednek,
deltáim hatalmasok!
Minek ez a bábsereglet,
e lovacskák s a futók!

S a büfében, mely másoknak zárva,
a szakács így nyugtatott: „De mán
ilyen bazi étvággyal megáldva
felfalod a lovait, fel ám!

Pihenj kissé, hosszú útra számíts -
s véled egy zsák kaja is legyen.
Elkészült a dupla pirog máris:
ez a Sifer - bármily zseniális -
nyilván nem hülye, hogy ne egyen!"

Mi vagyunk a tökös gárda!
Korona lesz majd a bér!
Gyalogként térek az ágyba,
s úgy ébredek, mint vezér!