Épp megérkeztünk - irány a tábla. Minden bábu ott állt a helyén. Rám zúdult a riporterek árja, villogtak - de szilárd voltam én. Van-e otthon is, ki győzne rajtam? Bírtam újságírók ezrivel!... Tudatlanságom segít a bajban: hogy milyen lépéseket agyaltam, arra soha nem jön rá Sifer! Ő jutott kezdéshez - az a dölyfös, világossal, mondják, kurva jó! e2-ről e4-esre röpdös... Valami dereng... Ez az! Hahó! Én jövök most - lépni kell... a frászba!.. mint a láb, ha tajga-éjbe’ jár... rémlik, a vezér a parti ásza: jobbra-balra lép, előre-hátra, - s L-alakban szökdel a huszár. Gyári jó barát, őszinte hálám - megtanított lépni, osztani... Kiderült, hogy ijedtemben, gyáván mester-lépéssel kezdtem neki!           Koncentráltam, hogy ne menjek lépre, s eszemben járt folyton a szakács. Gyalog helyett kupicákkal lépve tisztább lenne minden új húzás. Bábuimra kiéhezve falna, s én az ő vezérét áhítom... Ah, minő tor lenne - plusz egy flaska!.. Habár közben úgysem ihatom. Megéheztem - gondolják el, kérem: itt csak omlett s kávé kapható, - bábuk helyén tökök ülnek szépen, a királyt is piros ásznak nézem, s kezdésnek bejön egy makaó. Jó előjel - merészségre csábít: szűz kézzel a szerencse enyém. Agyongyötröm - sakkal űzöm váltig, - csak a dáma maradjon helyén! Nem lehet soká lacafacázni. Rohannak a percek - ütni kell! Ámde mivel? Bástyával rosálni? Jobbal állra... azt mondhatja bárki, első szetben ne kapkodjuk el! Védelmemet rombolni kirukkol: nimzoindiaival kavar. Homályosan átdereng a múltból: indo-pakisztáni zűrzavar. Rápacsál, ha viccelődik vélem, Két jó választ adhatok csupán: hogyha netán mattot adna nékem, egy csípődobással kiherélem, vagy lólépésben csapom kupán! Rákapcsoltam - örvendezve láttam: nem csesztem el még a helyzetet; egy gyalogból itt a sakk-világban jó edzéssel vezér is lehet! Sifer csellel próbálkozik mostan: feláll, kimegy... visszatér megint; felajánl egy bástya-cserét nyomban, - hogyne félne tőlem, hisz a klubban fekve nyomok úgy százötvenig! Szemmel állása fölött keringtem, és amint sakkal próbálkozott, bicepszemig tűrtem fel az ingem, s a zakó is lekívánkozott. Pillanat - a termen csönd honolt már; kisasolt, hogy felemelkedem... látszott, agya nem a bábukon jár - s ez a Fisher, hírhedt, futtatott sztár, döntetlent ajánlott meg nekem.
© Erdélyi János. Fordította, 2008