Miska Sifman jó eszű és érzi a jövendőt. „Nem látunk írni egyebet - mondja - csak a képernyőt, csak poros fesztiválok városa vár: Sápot, de alig van olyan, ki Izraelig jutott.” Mnyevnyiki felé menet mesélte Miska nékem, hogy Golda Meyert „csípte el” a rádióban éppen, hévvel mesélt a fiú s. minden oly szépen hangzott, hogy szívem titkos vágya már Tel Avivba hajtott. Ellenkeztem kétszer is, míg bírtam a piától, mondván: „Dajan nagy mocsok, a félszeme sem áll jól, mint vérszomjas fáraók, úgy öl népeket, s agresszornak igaza sohasem lehet.” Miska benyalt egy litert és megszállta az ihlet: „Egyiptomiból - szólt - nem ők űztök vajon ki minket? Nem lehet megbocsátani tettüket, oly ocsmány, Krisztus szülővárosát a szennyből kimosnám.” Miska mellen ragadott: „Hidd, társaság kell nékem, hiszen alig váltunk mi szót, túl a köszönésen, téblábolunk erre-arra, érzés nem hevít, Mnyevnyikibe mért me, gyünk? Előre! Vár Tel Aviv!” „Benne vagyok - feleltem én - te vontál partra engem, egy a baj: én orosz vagyok, ez áll útlevelemben, orosz a családom s az ősöm Szamarában, bennem némi beütés legföljebb tatár van.” De Miska Sifmant ne féltsd, rajta nem kell tűnődni, egyértelműen zsidók a le- és felmenői, nagyapja orvos-szabotőrt okol bénaságáér’ - míg nálam antiszemita antiszemitát ér. Miska orvos. Hirtelen lett a hangja csöndesebb: „Izraelben annyi a nőgyógyász is, mint az eb, fogorvos is sűrűn terem, oly sűrűn, mint a búza, jóval kevesebb ott a fog, mint az, aki kihúzza.” S újra ordít: „Mnyevnyiki-fürdő avagy vízum kell? Hol b: boldogság tanyáz, Kolja, oda ússzunk el!”         S látva, hogy Miska ki gyűlt orcáján könnyeik égnek, meghúztam a bütykösöm s szóltam: „Egyetértek.” A sortálló tömeget ahol beeresztették, Miskához így szóltak: Állj! Hozzám meg úgy, hogy: Tessék. Kiabált: „Ez tévedés! Vagy zsidóknak nem szabad?” S válaszoltak neki: „Nincs tévedés. De kívül tágasabb.” Miska most is füstölög: ki itt a titkos ellen? Ó, a válasz egyszerű, de sajátos is egyben: én befértem. S Miska - fúj! - lőrét vedel, mint régen. Hogy jön oda ötödik, ahol már vannak négyen?
© Baranyi Ferenc. Fordította, 1993