Mi lehet az oka, hogy nem más itt semmi,
olyan kék ég ragyog, mint máskor,
lám, a rozskenyér, a víz mind ugyanaz maradt,
csak ő nem jött meg a csatából.

Ki halt meg igazán? Sose értem meg én.
Az éjjeli nagy disputáktól
korán sose alhattam el... Most alhatok,
hiszen ő nem jött meg a csatából.

Sose panaszkodott, de ha vágott a szél:
a bundáját levette bárhol,
most sem tudok aludni, bár senkim se volt,
aki már nem jön meg a csatából...

Küzdök helyette is s ez nem szólam ám,
noha nélküle nem ép a tábor,
hatalmas viharokban jobban terít a szél,
hiszen ő nem jött meg a csatából.

Át nem törhetik itt a szívünk vonalát,
figyelem szavát, ahogy átszól:
„Öreg, adj cigarettát!” S nevetett rám.
Azután nem jött meg a csatából.

A mi halottaink árnya is kifakul,
ha a nevükre is ráhull a fátyol,
de a vizekben és a felhők felett
a kék emlék még világol.

Hiszem, helyemre sokan állnak -
akad egy, aki rám néha gondol?
Minket is leterít egyszer, bizony a harc,
s én sem, én sem jövök meg a frontról.