Kicsit áll a hajó, majd a kék ködbe vág,
de ne félj, mind megjön szépen száz viharon át.
Nem kell ahhoz fél év sem, hogy megjöjjek én -
s megyek újra tovább, nem kell fél év sem.

Aki megy, visszatér, de a társak soha,
sem a legszentebb hölgyek - s száll az idő tova.
Bárki más visszatér, ki mindegy, hogy jön-megy,
sorsod bármit ígér: el ne hidd! S ne remélj magadnál többet.

Arra is gondolok, hogy talán nincs ez így,
hogy a régi hajót tűzre mégsem vetik...
Visszatér majd velem a társak reménye
s újra szól énekem - nem kell fél év se...