Megsirat majd engem becsülettel mátkám,
És számláim rendezik a barátaim,
Dalaim túlélnek, felhangzanak másnál.
Emlékemre isznak haragosaim.

Nem adnak már nekem sok érdekes könyvet,
A gitárom húrja régen szólt,
Nem juthatok feljebb, nem csúszhatok lejjebb,
Nem enyém a nap sem, nem enyém a hold.

Most már az utcára sem szabad kimennem,
Járhatok csak faltól a falig,
Lezárva az utak, balra-jobbra minden,
Csak álmok, s egy ég-darab jut végtelen napig.

Álmok, hogy kilépek, lakatom letépik,
A gitárom újra az enyém,
Ki fog várni rám ott, hogy ölelnek égig,
S míféle dal száll ott majd felém.