Véget ért a munkaverseny,
Két tervet húztam le már.
Jutalomból utazásra
külföldre küldött a gyár.

Lemostam a koszt, a kormot,
Ettem finom tonhalat,
S meghallgattam az instruktort:
Mit szabad s mit nem szabad.

„Tudnod kell, ott az élet -
Színvonal,
És hogy ebből ne származzék
semmi baj,

adok neked egy brosúrát,
okosat,
ne viseld majd marhamódra
ott magad.”

Elmondta, mint édes bátyám,
Nehogy későn halljam ezt:
milyen az a demokrata
lengyel város, Budapest.

 
 
 
 

Hogyha vodkával kínálnak
azok a demokraták,
mondd meg nékik: kedves fiúk,
nem iszom én, csak teát.

Ajándékaiktól fordulj
daccal el.
Mondd neki: ez nálunk is van
dögivel.

 
 
 
 

 
 
 
 

Hej de, Budapesten hív a piac,
csalogat,
megnézem a német, román
csajokat.

Népidemokrata csajok,
aszongyák,
Szovjetember pénzét el se
Fogadják.

„Hanem a burzsoá métely
tapadni fog rád, de hogy!
Főleg a házasságtörő
kalandoktól óvakodj!

Jó bögyösen ott a kémnők,
kínálják bájaikat,
Nálunk ez már hálistennek
régesrégen nem divat.

De meglehet, gubancos lesz
a téma,
Férfiruhában ül be a
kupéba.

Fűzője alatt a nitro-
toluol:
Nicsak, nem nő ez a férfi
valahol?”

Úristen, azt hogy ellen-
őrizzem?
Tapogassam? Attól Isten
őrizzen!

Kemény fickó az instruktor,
osztja csak a szöveget,
hogy a külföld milyen álnok,
szinte belegebbedek.

Elmondom most neked, Duszja,
Hitvesen, hogy megjegyezd:
Úticélom Bulgária
fővárosa, Budapest.

Vigyázni kell a kémekre,
kényes témák ugranak,
akit lehet, meg kell győzni,
verekedni nem szabad.

 
 
 
 

Még hogy én ott agitáljak?
Akkor inkább nem megyek!
Le van szarva Ulán-Bátor
és benne a lengyelek!

Nem jön álom a szememre:
- Duszja, te!
Megleszünk mi külföld nélkül,
igaz-e?

Nem vagyok én ezeknek
Se sógora, se öccse,
Nem értek a nyelvükön
egy mukkot se!

Édesdeden alszik Duszja,
Haja csupa hajcsavar.
Rámmordul még félálomban:
- Hallod Kolja, ne zavarj!

Nem tudtam, hogy ilyen gyáva
Legény lett tebelőled,
Vigyázz, Kolja, mert a végén
Még elválok tetőled!

Különben is, megigérted,
te ripők:
Bungladesből hozol asztal-
terítőt.

Spórolj meg pár rúpiát, ne
légy smucig!
Mindegy mit, csak hozzál onnét
valamit!

Úgy alszom el, átölelem
az én drága Duszjámat,
de azért csak velem marad
álmomban a búbánat.

Mit is látok? Nagy-nagy várost
utcákkal,
sok magyar csajt dobokkal és
puskákkal.

Duszja asztalterítője
krémszínét,
s a sok ravasz bungladesti
kémspinét.

Nem fogom a románokat
Kihagyni:
Rendes Volga-menti nép az,
Ahogy mi.

Másnap reggel fejfájásra
ébredek.
Egye fene, ha muszáj, hát
Elmegyek.