Én most szeretlek téged,
S ezért nem titkon kigyújtom fényed
Nem régről s nem örökké égek eleven sugaradban
Sírva-nevetve érted vagy nem érted, Én most szeretlek téged
Nem ások a múlt a gödrébe S nem nézek jövő-káprázatba.

Ha múlt időben mondom: szerettelek
Úgy érzem el is temettelek
S mi szárnyalt bennem szabadon - lezuhan tétován
Bár költők költője volt, vele nem énekelek:
"szerettem Önt, de szerelem lesz még ezután"

Arról beszélnek így, mi elhullt, elhervadt
S a hangban szánalom és lenézés rezeg
A trónfosztott király utolsó palástja ez
S mi szánakozunk a múltba tűnt miatt
Hevülve igyekszünk a kihűlt vágy helyett
S a "szeretem"-re szívünkben gyanú éledez.

Én most szeretlek téged!
Higgy akkor is, ha nem ígérek!
Enyém e század. Csuklóm fölvágva itt nem hagyom
Ki-be lélegzem a jelen-idejűséget
A múlt árka nem nyel el S a jövő nem nyom agyon.

 
 
 
 
 

Így gázolok és úszok én feléd,
Halálos utam csak kicsit értenéd
Lelkemben romlandó út lapul, mely tőled elvezet
Mint pohár falán méreg, színtelen
S mi arcul köpünk mindent, mi jelen,
S megrontjuk nagy hitem, hogy én most szeretek.

Tudom, hogyan álmodnak a franciák.
Nyelvükön az idők tágan vonulnak át
Külön völgyben múlt, más bércen jövő...
Nekem nyelvük állít kalodát S e határhoz érve rám mered
A párbajpisztolycső.

Ó, más nyelv az, és ó, más szabadság
Nekem - bukás. E határt nem léphetem át.
De mi ketten együtt majd megtaláljuk az utat
Én most szeretlek téged, Száműzve minden ragozást
Szívem múlt és jövő között forrón felmutat.