A nyak körül gallér - kemény, fehér;
feszesre gombolt zubbony, sima, szürke...
A tiszt ujjából elszökött a vér
a ravaszon, mely még kivárt, a fürge.

Ki tudta azt, e perc mikor jön el?
De eljött ím, már itt van biztosan...
Egy mozdulat, s a halánték közel
a pisztolytáskához, mely nyitva van!

A mozdulat megtörtént, föl a fejre,
egy szál hajat elfújt a „cél” elől,
s az akkurátusan borotvált helyre
Halál mosolygott most a cső felől.

Hol szemöldök, s halánték összeér,
úgy vert és lüktetett valami furcsa:
pulzált vadul a még nem ontott vér,
hogy vétóját a bűn ellen benyújtsa.

S előbb, hogy vágna át csonton, fejen
haránt, a fültől tarkótájig érve,
az állhatatos Halál hirtelen
lepillantott egy dühödt véredényre...

Mert tétovázni kezdett - elhibázta...
Mordály, a tokba vissza hát veled!
Halál ilyen közelről ekkor látta
a kezdetétől gyűlölt Életet.