A szépek ők, kiket jobban szeretnek,
vidámakat inkább sebtén, lazán;
az ember szótlant csak ritkán szeret meg,
de hogyha mégis, akkor híven ám.

Nyájas szó nagy hangra úgyse vár,
rejtsd el azt, ha szebb napokra szánod.
Szóljon kürt, a gőzös hogyha jár,
ám te hallgass, hallgass el te már,
tékozolsz, s ha elfogy - nem találod.

Imádja ő az édesbús románcot,
de véled éli, higgyél hát neki;
sötétek bár most mind a tulipánok,
a hónál is tisztábbak - azt hiszi.

Nyájas szó nagy hangra úgyse vár,
rejtsd el azt, ha szebb napokra szánod.
Hangoskodjék költő és madár,
ám te hallgass, elhallgass te már,
tékozolsz, s ha elfogy - nem találod.

A szó - elszáll, itt nincs is semmi rémes!
Ne félj, lekésni róla nem lehet.
Belőle sok van, ám ha lehetséges,
csak szólj, ha szótlan már nem tűrheted.

Nyájas szó nagy hangra úgyse vár,
rejtsd el azt, ha szebb napokra szánod.
Szóljon kürt, a gőzös hogyha jár,
ám te hallgass, hallgass végre már,
tékozolsz, s ha elfogy - nem találod...