Mert mindenről tudunk mi, minden szinten,
nem érdekelnek sztorik, intrikák;
én, például, egy csúcskönyvnek tekintem
a Büntetőnket, ezt a „Bibliát”.

Ha másnapos lévén még nincsen arcom,
vagy álom nélkül jő az éjjelem,
e könyvet kell csak bárhol föllapoznom,
s kiolvasom - letenni képtelen.

A srácoknak tanácsot nem kínáltam,
de hogyha rablás volt, mi vélhető,
a tételt rá itt nyomban megtaláltam:
az „három évtől tízig terjedő”.

Regény, mi van, az mind unalmas, srácok,
a fenti joghely izgalmas nekünk!
Van benne botrány, kártya, bruszt, csalások,
s hosszú barakkok, mint ítéletünk...

Ne lássam én e sort, amíg csak élek,
mögötte sors bújik meg számtalan,
s ha épp az alsó tétel az ítélet,
a mázlit konstatálom boldogan!

A rám vonatkozó passzust, ha nézem,
sebzett madárként szívemet nyögöm,
s halántékomban dönget úgy a vérem,
mint hé az ajtón, hogyha vinni jön.