A harcos mindig fitt, parancsot teljesít, s az útból, mit terít, a port kiverjük itt. Nincs „Állj!” a harcosoknak, lépést kell tartanod, az arcaink ragyognak, a csizma is ragyog! Kiégett síkot, horhost elhagyva csak nyomul, a „Centrum” hadcsoport most Ukrajnán át vonul. Te „első” vagy, ő - „második”, számolni kell... Első kilép! - és távozik a mennybe fel... De ő is hős, a második, nyomodban mennybe érkezik. Akár első vagy második, de hős vagy - holtodig... Előttünk minden csak virít, mögöttünk minden ég. Hogy vélünk lenne, azt ne hidd, ki dönt helyettünk még. Vidámak - és nem morcosok, - ha egyszer hon leszünk, a szőke, szép mennyasszonyok kitüntetés nekünk! Ez így lesz! Ám ma fontos, hogy léptenként nyomul, a „Centrum” hadcsoport most Ukrajnán át vonul. Te „első” vagy, ő - „második”, számolni kell... Első kilép! - és távozik a mennybe fel... De ő is hős, a második, nyomodban mennybe érkezik. Akár első vagy második, de hős vagy - holtodig...
Mi mindent megcsinálunk, nincs hátraarc, iszony; nem veszti fényét nálunk sem harcos, - sem szurony.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2013