Nem hinnétek el nekem, s nem egyszerű fölfogni: rémesebb az űr, mint pokla Danténak lehet, - tér-időn át űrhajónk pont úgy száguld, ahogy mi, nadrágféken hegyről lejtmenet. Földünktől a Béta - nyolc nap út, s tőlünk Epszilon hány napra fut - kalkulálja az, ki vesztené eszét. Vágy, s örök való - beléptek itt! Fejből vágjuk Kipling könyveit, ám köröttünk - kozmikus sötét. Fantasy-regények szóltak itt a Földön arról, űrlényekkel megtörténhet egy találkozás, elfelejtkeztünk közben a Tízparancsolatról, kedvesünkkel randi nem szokás! Földünktől a Béta - nyolc nap út, s tőlünk Epszilon hány napra fut - kalkulálja az, ki vesztené eszét. Vágy, s örök való - játék nekünk! Puskint kívülről idézgetünk, ám köröttünk - kozmikus sötét. Ábrándok meg olcsó könnyek ellen oltva lettünk, durva kór, kígyó marása már veszélytelen, - köpni rá, ha szupernovák robbannak felettünk, megtörtént a Földön már ilyen! Földünktől a Béta - nyolc nap út, s tőlünk Epszilon hány napra fut - kalkulálja az, ki vesztené eszét. Vágy, s örök való - beléptek itt! Fejből vágjuk Kipling könyveit, ám köröttünk - kozmikus sötét.
Régi, földi égboltot mi már többé nem látunk, jó tudósaink szavának bizton hinni kell, - hisz szerintük itt a Földön, mire visszaszállunk, évszázad vagy hétszáz múlik el! Van nevetni jó okunk elég: lenn a Földön félni dőreség - nincs többé ott börtön, úri palota. Istent emlegettük folyton itt, most tudtuk meg, hogy nem létezik - nincs, nem is volt, és nem lesz soha!
                   
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2013