Szüleimmel az Arbaton
éltem hajdan - és nem itt!
Most egy rossz tábori ágyon
a sok kötés elborít...

Mit számít dicsőség, rendjel,
Kláva nővér, a világ!..
Jobb szomszédom épp most ment el,
a bal - tartja még magát.

Egyszer ez, ki balról nyögi,
tán narkóban, rám meredt:
„Figyelj, pajtás”, - és kiböki -
„lábad, az már nincs neked”.

Még hogy nincs? Badar beszéd ez!
Tréfál, srácok, piszkosul!
„Ujjad vágni épp elég lesz” -
ezt mondta a doktor úr.

De a szomszéd balról egyre
viccelődött, nevetett,
álmában is, éjjelente
holmi lábról hebegett.

Gúnyolódott: nem állsz talpra,
feleséget sose látsz!..
Néznél oldalról magadra,
szerencsést itt te ne játssz!

Ej, ha ágyamról le tudnék
mászni saját lábamon,
ennek itt, ki balról szomszéd,
torkát is elharapom!

Könyörögtem: „Kláva nővér,
mutassa meg, mint vagyok...”
Ha a szomszéd jobbról még él,
megmondaná a valót!