Artur Makarovnak
Egy kő a sztyepp füvén,
alatta víz siet tova,
és a kőre e jóslat van írva:
„Ki jobbra térül el -
bizony semmit se lel;
ki szembe menetel -
céljához nem jut el;
ki balra térül el -
az semmit nem fog fel,
s elvész jószerivel”.

Állnak a kő előtt
hárman, se ló, se kard;
és eldöntik, hogy merre, vagy semerre.
Egyikük, mérgesen,
jobbra ment, kérdve sem,
de vele senki nem. -
Nem talált semmit sem,
falut meg pláne nem,
s visszatért nincstelen.

Előre nincsen út,
ott nincs, ki révbe jut,
de a másik sem hallgat a kőre.
Elindult lelkesen,
persze egyenesen -
csavargott sok helyen,
de célt nem ért sosem,
szomjasan, éhesen
visszatért csendesen.

A harmadik - a balga,
félsz nélkül tartott balra,
mert semmiből nem értett semmit.
Csak ment, ment, lépkedett,
és sosem szenvedett;
pihent, ivott, evett, s miképpen csak lehet,
kímélt agyat, fejet.
Vígan leélt egy életet,
nem bánta meg, - s el sem veszett...