Vajnerék: Arkagyij, Zsóra,
béke legyen veletek!
Nexusunk tartsuk titokba’,
tudjuk a törvényeket...

Hét akszakál Hindu-Kus-ból
ír most néktek levelet;
hét lapunk is már oroszról
lefordított titeket.

Sajtókampány volt idén is,
(fő témája a gyapot)
a „Kelet Csillaga” mégis
nektek hét oldalt adott.

Egész Moszkvát körbejárta
„ZIM”-mel a fő akszakál,
s könyveteket nem találta
egyetlen boltban se már.

Nem jutott a „Könyv Házában”
még pult alól sem neki,
mindkét bátyám bánatában
ősz szakállát tépte ki.

Az „Irgalom kora” könyvért
- szerzők, nektek köszönet! -
gránátalmát adtam, dinnyét
én a tisztnek eleget.

Tévéregény, ha véget ér,
- ősz hajunkra esküszünk! -
minden újabb fejezetér’
nyolcszorosan fizetünk.

S hogy ne legyen gond a falat,
(a küftét szeretitek?)
küldjétek az asszonyokat,
s fél bárány - a tietek!

Lehet, túlfűtött az egész,
de ha sittről énekel,
Viszockij, a rekedt színész,
dupla gázsit érdemel.

Gránátalmát, ilyen szépet,
Párizsban nem tartanak...
Frankért ott mit vehetnétek?
Szőlőt, - a szokásosat.

Mi ma titeket olvasunk,
ahány rész - a víz kiver...
Testvérek, veletek vagyunk,
csodálunk jószerivel.

Ükunokánk a bázison,
ott, hol a pénz - semmi se.
Enni kéne? Akkor bizony
gyertek naponta ide.

Azt akartam: nagy edénybe’
főzhessek, és legyen hús!
Hej, ha Nijazi most élne...
Aztán kapcsolat miféle?
Eurázsiára nézve
van, de zagyva és gyanús...
Jártatok KAMAZ-üzemben:
gyümölcs nincs... Ilyen esetben
gyertek, vár a Hindu-Kus!