Vajnerék: Arkagyij, Zsóra, béke legyen veletek! Nexusunk tartsuk titokba’, tudjuk a törvényeket... Hét akszakál Hindu-Kus-ból ír most néktek levelet; hét lapunk is már oroszról lefordított titeket. Sajtókampány volt idén is, (fő témája a gyapot) a „Kelet Csillaga” mégis nektek hét oldalt adott. Egész Moszkvát körbejárta „ZIM”-mel a fő akszakál, s könyveteket nem találta egyetlen boltban se már. Nem jutott a „Könyv Házában” még pult alól sem neki, mindkét bátyám bánatában ősz szakállát tépte ki. Az „Irgalom kora” könyvért - szerzők, nektek köszönet! - gránátalmát adtam, dinnyét én a tisztnek eleget. Tévéregény, ha véget ér, - ősz hajunkra esküszünk! - minden újabb fejezetér’ nyolcszorosan fizetünk. S hogy ne legyen gond a falat, (a küftét szeretitek?) küldjétek az asszonyokat, s fél bárány - a tietek! Lehet, túlfűtött az egész, de ha sittről énekel, Viszockij, a rekedt színész, dupla gázsit érdemel. Gránátalmát, ilyen szépet, Párizsban nem tartanak... Frankért ott mit vehetnétek? Szőlőt, - a szokásosat. Mi ma titeket olvasunk, ahány rész - a víz kiver... Testvérek, veletek vagyunk, csodálunk jószerivel. Ükunokánk a bázison, ott, hol a pénz - semmi se. Enni kéne? Akkor bizony gyertek naponta ide. Azt akartam: nagy edénybe’ főzhessek, és legyen hús! Hej, ha Nijazi most élne... Aztán kapcsolat miféle? Eurázsiára nézve van, de zagyva és gyanús... Jártatok KAMAZ-üzemben: gyümölcs nincs... Ilyen esetben gyertek, vár a Hindu-Kus!
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2013