Csak nőttem, mint a téri sok haver  -
a vodkát ittuk, gajdolásztunk éjjel,
s Fomint, a Szerjózskát, mi rosszul tűrtük el,
mert nagyra volt a koncentrált eszével.

Épp nála ültünk egyszer délelőtt,
- találkozásunk ott esett gyakorta -
midőn arról, a háború kitört -
a Molotov nekünk ismert beszédét mondta.

A kieg szólt: „Öreg, a rendelet szerint
felmentést ad neked a gyárad, a „Kompresszor!”
Én tiltakoztam, - ám a Szerjózskát, Fomint,
papája óvta meg a mundértól - professzor...

A vérem ontom érted, szép hazám,
de szívem telve méltatlankodással:
Fomin helyett is ontom én, az ám,
ő meg csak ül, és nem törődik mással!

Talán mozikba járkál most ki-be,
hol film előtt a hírek rólunk szólnak,
Szerjózska Fomin kellene ide,
hogy részese legyen a német frontnak!

...De véget ért a gyilkos küzdelem,
a vállainkról mázsás terhek hulltak;
Szerjózska büszkén jön szemközt velem -
hát Hőse lett a Szovjetuniónak...