Szabadulásig nem bírtam ki, nem, most kapok újra évet, cirka négyet... Fiúk, írjatok levelet nekem, szabad világban, mint zajlik az élet? Mi szinte semmit..., ti mit isztok ott? Ha nap süt is kinn, benn havat kell enni... Fiúk, nekem mindenről írjatok, mert rácsok közt itt nem történik semmi! Hiányzotok mind, jaj, nagyon-nagyon, szeretném látni aranyos pofátok! És hogy van Nágyja, kivel jár vajon? Nincs párja? Írjon ő is, arra várok! A Vég szörnyűbb csak a mostaninál! Még akkor is, ha hozzám el sem érne, - mert leveletek mentő szalmaszál - csak írjatok, fiúk - köszönet érte!...
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2013