Füldugóval a város aludni remélt,
aki lakta, bebújt odújába.
Ezen órába dolgom ezernyi befért,
függöny bezárva,
és nézz rá a zárra!

Ne is fáradj: nem véd meg a sok profi zár,
nem tudsz úgysem aludni az ágyban,
engem még ma betörni egy kégli is vár,
les már javában
Kolka Gyémin társam.

Lehet éber az éjjeliőr is akár,
hagyhatsz lámpát is égve szokásból -
bereszeltem a záradhoz egy szöget már,
slukk a vodkából,
s én szajréval - távol...

Te meg láttad és hallottad - mint falevél
reszket porhüvelyed, az a satnya, -
dolgom végezve úgy húzok el, mint a szél,
szajrét egy parkba,
hol anyós - orgazda.

Ezután - jöhet hajnalig víg mulatás,
dalok zenghetnek, fürge gitárok,
alhatsz békésen, tán nem lesz bús látomás:
lidérces álmok,
priccsek és zsernyákok.

Ha elalszik a város, és eljön a csend,
az a perc, mikor munkába állok...
Ti, lakók, csak aludjatok, langy odabent -
jó éjt kívánok,
szombatig most várok!