Úgy futok, hogy majd’ inam szakad meg, ám ma is, mint tegnap, tart a vész: körbefogtak, üldözőbe vettek - és a puskás sorfal ölni kész! Kétcsövű ropog közén a fáknak, törzsük, árnyuk príma fedezék, - lenn a hóban farkasok bucskáznak, véres céltáblák - de élnek még. Farkasvadászat lázban ég, farkasvadászat - a falka - itt a vég! - a kölyköt menti még! Hajtók zajonganak, kopó csaholva támad, s a zászlók és a vér festi a hó színét. Nincs esély, egyenlő, farkasoknak, kéz se reszket, melyben puska van: zászlósorral minket körbefogtak, s lőnek ránk halálos pontosan. Farkasok egy törvényt át nem hágnak: vak kölyökként, szoptatás alatt, megtanultuk emlőjén anyánknak, zászlón túlra nékünk nem szabad! Farkasvadászat lázban ég, farkasvadászat - a falka - itt a vég! - a kölyköt menti még! Hajtók zajonganak, kopó csaholva támad, s a zászlók és a vér festi a hó színét. Gyors a lábunk, van fogunk még marni, válaszolj, vezér, ha kérdezünk: kell nekünk puskák elé rohanni, tiltott sávon át mért nem szökünk?! Így egy farkas nem tesz, lehetetlen... Ámde látom, most időm lejár: az, ki trófeának szúrt ki engem, rám irányoz torz mosollyal már. Farkasvadászat lázban ég, farkasvadászat - a falka - itt a vég! - a kölyköt menti még! Hajtók zajonganak, kopó csaholva támad, s a zászlók és a vér festi a hó színét. Épp elég volt meghunyászkodásból, életszomjam törvényt szegni hajt! Áttörtem, s mögöttem nőtt a távol, hallhattam a meglepett zsivajt. Úgy futok, hogy majd inam szakad meg, ám ha tegnap nem volt - van ma ész: körbefogtak, üldözőbe vettek, s hogy csalódott sok puskás vitéz! Farkasvadászat lázban ég, farkasvadászat - a falka - itt a vég! - a kölyköt menti még! Hajtók zajonganak, kopó csaholva támad, s a zászlók és a vér festi a hó színét.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2013