Felfordulás a térben: az agyakban,
Elmozdulások, rések tömege;
Döntött az ördög: menny kell a Pokolban,
Mint jövő nemzedékek lakhelye.

Diaboló, az ismert nevű ördög,
Ügynök a Mennyből, az éj derekán
Üzent a Stábnak: ördög tudja, főnök,
De a Pokolból furcsa zaj jön ám...

Még egy riasztó mondattal sokkolta
Ámort, a mennyei kémfőnököt,
„Maga a Sátán szegődött nyomomba,
És nem megbízhatók az ügynökök.”

Ez idő tájt Belzebub hadparancsa:
Pokolszerte tartsanak díszszemlét,
S a tribünön szólt sírva, átkozódva,
„Számunkra csak egy menny a menedék!”

Az ördögök zokogtak, s kiabálták:
„Igen, magunknak Mennyet építünk!
Termelékenység segítse a munkát!
Fejenként máris öt bűnöst nekünk!”

„Előre hát!” - döntött a Sátán, s intett,
„Velünk az Isten, induljunk legott!”
S a Pokol bűnösei megremegtek,
Fent összerezzentek az angyalok.

Az angyalság ekkor járult Elébe,
Annak, ki mindent lát, tud és tehet,
Ő ennyit mondott: „Köpök a sötétre!”
S kijelentette: sokat lelövet.

„Provokatőr a Sátán, kretén fajta,
Vaklárma, amit csinál, ósdi trükk,
És minden angyal egytől egyig szajha,
Diaboló rég átállt ügynökük.”

„Nem mennyország, káosz, ami körülvesz,
Lenn van legalább némi tisztelet!
Én földre szállok, le az emberekhez,
Legfeljebb újra megfeszítenek!”

És úgy is tett. Ki ő? Hol, merre élhet?
Ráismertek egyszer az érkezők:
Templomnál koldult, s kiabált egy részeg:
„Isten vagyok! Adjatok betevőt!”

Vén, s ifjú sírjon e szomorú végen!
(Ehhez képest Trója égése mi?)
A Mennyben nincs menny, csak pokol van régen,
De a Pokolban lett menny... Ördögi!