Ritka egy nap: nem olvad, meleg van,
a természet magára talált.
Nos, ilyenkor előfordul gyakran:
hangulatom líraira vált.

Szívem lüktet, mintha hullarészeg
lennék, aki torkig tele van,
pedig én csak hat kávét ittam meg,
törökösen, - az ver hangosan!

Meginni e dózist nem javaslom,
szerelmet sem ajánlok neked!
Ismerősöm zseniális módon
bizonyítja: nem élni - lehet.

Nem! - Lehet, kell élni! - Sőt, mást is kell:
inni, tűrni, vágyni, félteni;
az életet szomjas lélegzettel
beszívni és dalba önteni!

Mert különben alig pislantsz kettőt,
máris játszhatsz ládásdit akár;
sajnálkozhatsz, búsulhatsz, hogy eljött,
eljött a vég, s rád vár a halál!

Úgy élj, hogy a végszámlád a múltról
mikor összesíted egy napon,
elmondhassad: „Volt részem a jóból,
volt ital, szerelem, fájdalom!”

Nem! - Gazdagabb mégis a természet!
Hogy költői nap? - Badar dolog!
...Amúgy másról írtam az egészet,
de sebaj, hisz költő nem vagyok.