Ritka egy nap: nem olvad, meleg van, a természet magára talált. Nos, ilyenkor előfordul gyakran: hangulatom líraira vált. Szívem lüktet, mintha hullarészeg lennék, aki torkig tele van, pedig én csak hat kávét ittam meg, törökösen, - az ver hangosan! Meginni e dózist nem javaslom, szerelmet sem ajánlok neked! Ismerősöm zseniális módon bizonyítja: nem élni - lehet. Nem! - Lehet, kell élni! - Sőt, mást is kell: inni, tűrni, vágyni, félteni; az életet szomjas lélegzettel beszívni és dalba önteni! Mert különben alig pislantsz kettőt, máris játszhatsz ládásdit akár; sajnálkozhatsz, búsulhatsz, hogy eljött, eljött a vég, s rád vár a halál! Úgy élj, hogy a végszámlád a múltról mikor összesíted egy napon, elmondhassad: „Volt részem a jóból, volt ital, szerelem, fájdalom!” Nem! - Gazdagabb mégis a természet! Hogy költői nap? - Badar dolog! ...Amúgy másról írtam az egészet, de sebaj, hisz költő nem vagyok.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2013