A kőbaltámat, asszony, add ide!
És bőr ágyékkötőm után se nyúlj!
Hallgass, szavamba nem vágjál bele -
a tűzhöz ülj, s vigyázni rá tanulj!

Ne lovagolj te semmiségeken,
családi normánk föl nem forgatod!
A rendrakásról barlang, - s tűzhelyen
a matriarchátus leszoktatott!

Családfő, férfi - én vagyok,
a véleményed tartsd te meg!
Tiszteld az ős szokásjogot,
a kőbe vésett elveket.

Mamut leölve - már üvöltenek...
Osztják a zsákmányt, vár sok éhes száj!
Nem ülhetek folyvást itthon veled,
időnként ölni nékem is muszáj!

Majd számon kérni jön egy-két öreg,
nehogy kimenj te így, mezítelen!
Nem leltem - kőkor! - nyúzni jó követ!
A törzs előtt most szégyenkezhetem!

Öt asszony kéne, - azt hiszem,
bírnék velük egy füst alatt!
De nékem fű most nem terem,
az egynejűség így marad...

Ki vérbelid, legyen mind átkozott!
A bácsikám - a vadkan ölte meg -
míg élt, folyvást csak arra biztatott,
hogy kannibált nehogy nőül vegyek!

Ne már a törzzsel össze, hogy veszíts?!
Egy ifjú zaklat? - Hát, már így vagyunk??
Ne rágalmazz, viszályt köztünk ne szíts,
az ifjúság: reményünk, támaszunk!

Családfő, férfi - én vagyok,
a véleményed tartsd te meg!
Tiszteld az ős szokásjogot,
a kőbe vésett elveket.

Mit nézel úgy?.. Nem verlek?!.. - Jól figyelj!
Még szépen kérlek - baltám visszaadd!
S a bőrruhám is!.. Rajtad - közröhej!..
Most számolok... - aztán megfojtalak!