Világvége szélén, hol felhőtlen kék az ég,
mely eltűnni látszik láthatár megett,
épület magaslott, hegytetőn nagy szürkeség,
messziről az ENSZ-re emlékeztetett.

Csillog-villog rajta minden,
ám e szépség hasztalan,
mert ebben az épületben
cárleány fogságba’ van.

És Kassej*, az Örökéltű egy vadállatot,
egy sárkányt tett épülete őreül -
ám lehet, ki tudja, ez a sárkány nem szokott
ölni, merthogy boldogtalan volt belül.

Búslakodott anyja után,
sírt mindig e szörnyeteg,
hét fejéből nézett bután,
s vágyott tizenöt szemet.

És Kassej (ki bárkit egykor könnyen tönkretett) -
cárleányt szeretve - csak sorvadozott;
egy vénember, maga módján boldogtalan lett,
kit a sárkány lányhoz férni nem hagyott.

„Hallod, engedj hozzá engem,
mert megöl a szenvedély!..”
„Még ha fel is mondasz menten,
nem mehetsz be, ne remélj!”

Úgy döntött Iván, e házhoz elmegy, a derék,
mondván, láttunk mi már Kassejt, semmi gond!
Ivánunk, ha történt bármi, néki menni kék,
maga módján boldogtalan egy bolond!

Tán mert gerlekacagásba
bagolyhuhogás vegyült,
a mi bolond Ivánunkra
súlyos bánat nehezült.

Mint egy hős, harcolt Ivánunk, ámde hasztalan,
boszorkánnyal értelmetlen küzdelem, -
hiszen az is maga módján egy boldogtalan,
erdő mélyén búvó rongyos nincstelen.

Banyát hányat szorongatott! -
Lének két zsengét csavart,
aztán reggel sajnálkozott,
bolond volt ő, egy zavart.

Mikor az elalvás ideje közeledett,
erőt vett bolondunk magán, a derék Iván, -
A sárkány eközben egy zugba telepedett,
minden feje csak úgy lógott a nyakán.

Iván a hét sárkányfejhez
odalép, vág, nem cicáz,
aztán tovább a Kassejhez,
ott is karddal hadonász!

A kétezer éves vénembert fenyegeti:
„Levágom a szakállad, nem habozok!
Meghalsz, Kassej!” „Örömmel” - szól az neki,
„de én örökéltű lévén - nem tudok!”

Ám Iván nem bír magával:
„Ó, te aljas intrikus!
Házat emelsz hány szobával,
s cárleányt bujtatsz, gyanús!

Ügy lezárva. Mit fogadtam - végre teljesült!..”
És az ilyen beszédektől ekkor ott
a Kassej is zokszó nélkül holtra szenderült,
műveletlen volt ő, semmit nem tudott.

Jött Ivánra egy dühroham,
a Kassejra kiköpött,
s maga módján boldogtalan
cárleányhoz beszökött!..