V. Abramovnak
Nos, az útjaink elváltak hirtelen:
Északra egyik, nyugatra másik.
Barát, hogyha elmegy, fáj nekem
Mindig - és sokáig...

Elment, - nem nagy kár! Sok földim van,
Ki nem kesereg.
Hogy mások, nem tudom, de barátaimban
Én úgy hiszek.

Balsikerek kora érkezett,
Nyomokat, lelket hóvihar fed be.
Sírsz, nem sírsz, mindent elront kezed,
S barát nincsen egy se.

Elment, - nem nagy kár! Sok földim van,
Ki nem kesereg.
Hogy mások, nem tudom, de barátaimban
Én úgy hiszek.

Mikor majd visszatér, beszélünk...
Szól: "Hiba volt vitánk - ez ma tiszta!",
S a múltra víg mosollyal nézünk
Barátommal vissza.

Elmúlt, - nem nagy kár! Sok földim van,
Ki nem kesereg...
Hogy mások, nem tudom, de barátaimban
Én úgy hiszek.