Ágállt nekünk:
„Enyém, enyém!”
„Röhögsz te rajtam, részeg, röhögsz rajtam!
Kotródj, legény,
azt mondom én,
különben baj van, iszonyatos baj van!”

Üvöltözött: „Mit számít most nekem!
Gyerünk taxizni - üljetek be - ennyi!
Az óra meg ketyegjen szüntelen,
a végén kell majd mindent megfizetni”.

Nem kár az
ilyen srácokért.
„Megdőlsz, vagy eltűnsz, mondom újra néked!”
De ő beszélt
csak, ő beszélt...
„Figyelj, te féreg, szót se, túl nem éled!”

A vér - s a bor! - vert fejbe rendesen,
de nem kellett a mosolyt erőltetni.
„Mindegy, haver”, - szóltam én csendesen,
„a végén kell majd mindent megfizetni!”

Ne sírj nekem,
süket fülem -
ó, hogy kiállnék veled egy bunyóra!
Tetszik vagy sem,
haver, nekem
fizesd egy szóra, amit kér az óra!..

Mint némafilm, az élet is pereg,
kösz, jól vagyok, és van kedvem nevetni;
a taxióra - tik-tak - jár, ketyeg,
s a végén kell majd mindent megfizetni...