A naplemente csillogott, s a végzet számolt, mennyi hulla... Csatázni - holnap! Osztagod most felhőn túl kapaszkodott, majd elvonult a hágón túlra. Beszélgetésnek vége! Előre, föl, gyerünk... E hegy: hazánk vidéke, miénk - segít nekünk! E lejtőt háború előtt a német srác még véled mászta; lecsúszott, ám megfogtad őt, de most, lehet, majd lő előbb, és téged ér az ólompászta. Beszélgetésnek vége! Előre, föl, gyerünk... E hegy: hazánk vidéke, miénk - segít nekünk! És itt vagy újra, harcra kész, az osztag már a jelre várva. A srác is itt, most tán lövész, s „Gyopár” egysége, bár merész, a hágó nem lesz alku tárgya! Beszélgetésnek vége! Előre, föl, gyerünk... E hegy: hazánk vidéke, miénk - segít nekünk! Mi kúszunk föl, lenn németek, az is, ki véled egykor párban. Csak várjuk, hogy majd kezdjenek, de Alpokból a mesterek ma nincsenek lövész formában... Beszélgetésnek vége! Előre, föl, gyerünk... E hegy: hazánk vidéke, miénk - segít nekünk!
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2013