Este volt. Szesz, dal - nélkülem...
A lányra bámult két szemem,
így gyermek nézhet, így gyermek nézhet.
De aki egykor járt vele,
azt mondta nékem: kopj te le,
azt mondta nékem: kopj te le,
mert nincs esélyed!

És az, ki egykor járt vele,
szitokkal szórt engem tele.
Fenyeget, láttam - és józan álltam,
de mikor mentem volna már,
a lány így szólt: „Sietni kár!”,
a lány így szólt: „Sietni kár,
még túl korán van!”

De aki egykor járt vele,
nem írt engem koránt se le, -
és ősz lett lassan, és ősz lett lassan -
megyek a lánnyal, nézem - áll
előttem egy fal, néma, vár, -
s nyolc srác a falban...
 

Van késem, nos, - döntöttem én:
nem bánsz el velem könnyedén! -
Férgek, na gyertek! Férgek, na gyertek!
Veszteni vérem nem tanult,
az első én voltam, ki szúrt,
az első én voltam, ki szúrt, -
mert így neveltek.

Mert aki egykor járt vele, -
a brusztba ő hajtott bele,
s komolyan vette, komolyan vette.
Valaki rám csimpaszkodott, -
„Vigyázz!” - sikoltott Válja ott,
„Vigyázz!” - sikoltott Válja ott, -
de későn tette...

Nyolc bajra - egy a felelet.
A sitten volt még ügyelet, -
én ott hevertem, én ott hevertem.
A doki vágott, összevarrt,
bíztatott: „Egy vagány kitart!”,
bíztatott: „Egy vagány kitart!” -
és úgy is tettem.

A búcsú gyorsan megtalált:
a lánynak - rám percet se várt -
tőlem bocsánat, ne érje bánat,
menjen csak, legyen jó szele!
De annak, aki járt vele,
annak, ki egykor járt vele, -
nincs már bocsánat.

A pardon - jó szívem jele,
de az, ki egykor járt vele,
a srác, ki egykor járt vele, -
kap még egy párat!