Itt nincs síkság nektek, a klíma is más,
csak hólavinák közt van versenyfutás.
Itt kőomlást máris egy újabb követ,
s bár letérni, kerülni lehet, szabad,
mi választjuk mégis a nehéz utat,
mint partizánösvény, oly veszélyeset!

Ki nem járt itt fenn, és nem kockáztatott,
az ön-tesztre akkor sem vállalkozott,
ha lentről az eget is elérte ő.
Mert odalenn, akárhogy próbálkozol,
egy tizedrész széppel sem találkozol,
az életed legyen bár végig nyerő.

Itt sír, virág, gyászszalag nem járatos,
és fejfára korántsem hasonlatos
a kő, melynek nyugalmad köszönheted;
de nappal, mint smaragd, úgy ragyog a jég,
a csúcson ott fenn, mint egy öröktűz ég,
a csúcson, mi nem jött be mégsem neked.

Hát, mondjanak bármit, én bizton hiszem,
itt nem halt meg hiába még senki sem,
és jobb így - mint vodkától vagy közúton...
Majd érkeznek újak, kik kények helyett
a szenvedést vállalják, veszélyeket,
és másznak az általad nem járt nyomon.

A kőfal, mint függőón... figyelj oda,
és mázlira ne számíts te itt soha!
A hegyek közt nincs biztos szikla, se jég,
csak cövek meg csákány van, tíz ujj erős,
csak társad van, párod, ki nem szédülős,
s a hit, hogy a vészkötél jó menedék.

A lépcsőket vájjuk... Itt nincs visszakozz!
A lábunk már reszket, a légszomj kínoz,
de szívünk kiugrik, mert célunk közel...
Most előtted ott lenn - egy egész világ,
és boldogan irigyled azok sorát,
kik utánad érnek majd a csúcsra fel.