Már hallgat régen ágyú, fegyver,
a nap ragyog csak, nincs ború;
de hogy próbáltatsz meg, te ember,
ha nincsen háború?

A kérdés ma sem szívderítő,
akárcsak régen:
„Mennél vele, mint felderítő?
Igen - vagy mégsem?”

Nem dörren már a páncélgránát,
a gyász naponta nem kísér,
a béke csendje az, mi vár rád,
a bátorsághoz nincs ma tér...

A kérdés ma is kényszerítő,
akárcsak régen:
„Mennél vele, mint felderítő?
Igen - vagy mégsem?”

Tudom, a békesség csak álom,
te készülj inkább, küzdj, ne félj!
Van bőven még a nagyvilágon
kockázat, gond, baj és veszély.

Ezért is szól a kérdés, intő,
ma úgy, mint régen:
„Mennél vele, mint felderítő?
Igen - vagy mégsem?”

A földek bár aknátlanítva,
virágos réten nem vagyunk,
a mélyet, csillagot kutatva
őrző szemet nem hunyhatunk.

Ezért is szól a kérdés, intő,
ha baj van éppen:
„Mennél vele, mint felderítő?
Igen - vagy mégsem?”