Régen így van ez:
nem szólni - megszokni!
ha csak ellenez -
monokli, monokli;

ha rabolt, lopott -
sittre le, sittre le;
ha sokat tudott -
durr bele, durr bele!

Gondoltam - nem lesznek nemsokára végre
lágerek, lágerek,
és ide kerültem, e poros vidékre,
s nincsenek emberek...

Tömegek kószálnak, emberre nem hajzók,
vakok és szomorúk,
néztem, járnak-kelnek feketéllő arcok,
nem mások, nem maguk.

Bizony, így van ez
régóta, régóta:
hogyha ellenez -
bitófa, bitófa;

hogyha csalt, lopott -
sittre le, sittre le;
ha sokat tudott -
durr bele, durr bele!

Miért is átkoztam én keserű sorsom?
Hiába, hiába!
Miért törekedtem a lágerből folyton
világba, világba?!

Tömegek kószálnak, emberre nem hajzók,
vakok és szomorúk,
néztem, járnak-kelnek feketéllő arcok,
nem mások, nem maguk.