Mert sosem hittem délibábokat,
a mennyországba tartva nem pakoltam.
Hazugság-tenger falt tanárokat,
és Magadánba mosta őket sorban.

De fentről nézve balgát és vakot,
én tőlük szinte alig különböztem,
Budapest bennem szálkát nem hagyott,
ám Prágát sem ajnároztam szívemben.

Itt lenn, s a színen hoztuk a zajszintet,
tévelygők mégis, kisfiúk vagyunk!
De nemsokára észrevesznek minket,
s lesz díj! Ki „kontra”? Annak majd adunk!

Fagyok előtt még jóval - jégtől tartva -
mi érzékeltük már a hideget,
világosság jött, szégyentelen szajha,
s reteszre zárta mind a lelkeket.

Bár sortüzek minket le nem kaszáltak,
de szemlesütve éltünk, mint gyerek,
Oroszhon szörnyű évei sorjáztak,
s vodkát belénk a nihil öntetett.