Profi hokisoknak -
nagy pénzeket adnak, -
köpnek rá, ha jégen hagyják fogukat.
Fizetnek időben -
ezreseket bőven, -
vesztéskor is, vagy ha döntetlen marad.

Hokis, ha játszik -
testével hárít,
fogat rúg lábbal - de mert nem szárnyal -
végül a lába
megy a csudába,
s ütője nélkül biceg botjával.

Profi hokisoknak,
az elszánt fiúknak,
lutri ez a játék - hát szerencse fel!
Játszanak másokkal -
mint bika spanyollal,
bár lennie ennek - épp fordítva kell.

Partnernek tetszik,
mint hulla - fekszik,
vigye az ördög, feküdjön hát.
Bika, ne dőlj be -
korongot lőj be,
Isten a néző - meg nem bocsát!

Profi hokisoknak
a bíró csak bűnbak,
nem ítél meg pofont, kitolt szemeket, -
velük szembe menni
húsz évig, nem semmi -
iskolásnak tanárt győzni hogy lehet?!

Náluk nem oly rég
a fő erősség -
már nem erősség, csak - semmiség, -
legyőzni őket,
kekeckedőket,
saját tempójuk bőven elég.

Amúgy Kanadában,
a szép Montrealban,
törjék csak be egymás orrát a profik,
az egyikük nemrég
(akarják - kérdezzék!)
duplán be volt bugyolálva, föl, nyakig.

Tapasz belülről,
fásli kívülről...
Pásztoruk bosszús joggal lehet!
Meccs előtt tudta,
sokra nem futja, -
Imára együtt! - nem segített.

Profi hokisoknak
mindenfelől adnak -
bankszámlára jön pénz - hol sok, hol kevés; -
ha nálunk a srácok
kapnának ily sápot,
ötszörösre nőne a lelkesedés!

Hadd sújtsák pletykák
az első ligát,
legyen kanadai a hoki; de a sor rajtunk, -
revansra hajtunk!
Jobb napokra
várjon - a foci...