Nem fondorlat, cselecske, -
nyitott tenyér valóban,
az voltál: szép könyvecske
egy ócska borítóban.

Szerelmes kissrác voltam -
remegve, titkos híve,
regényecskénket faltam,
illetlen bár a címe.

Fenyegetések, könnyek,
a rég ismert történet:
a próza dívott főleg,
ritkán a költemények.

Viharzó gyöngédséged,
s egyéb más dolgod olykor
boszorkány-rémmeséket
idézett kiskoromból.

Reméltem én titokban,
hogy mások nem lapoznak,
de, mint az olvasóban,
kínálkoztál te soknak.

 
 
 
 

 
 
 
 

Nem várom én a véget,
mikor, már jócskán késve,
illetlen könyvem, téged,
adnom kell kézről-kézre...