Kedves nőtök karjaiból szökve meg
Hagyjátok a más nők derekát...
Régen elhunyt Cookra emlékezzetek,
Hogy érte el Ausztráliát,

S körben ülve dús azáliák alatt
Hajnaltáj és alkonyat között,
Hogy ették ott egymást ama zord vadak,
Míg a nap, az ausztrál sütött.

De mért is ették meg a bennszülöttek Cookot?
Tudomány erről nem szól egy mukkot.
Nos, roppant szimpla ok, mi énnekem beugrott:
Éhesek lévén ették meg Cookot!

Más verzió, hogy főnökük, a Nagy Gorilla,
„A Cook-hajón finom kokó van!” - szólt ordítva.
Ám tévedett, - a tudomány erről se ír ma:
Kokóra vágytak - s Cook ment fasírtba.

És nem volt trükközés, fondorlat sem tetézte:
Kopogás nélkül, csendben belépve
Bunkókat bambuszból ragadtak párat kézbe,
Fejére sóztak - és Cooknak vége.

De van még más dolog, egy hiedelem-fajta:
A tisztelet jele, ha lakmároznak rajta!
A sámán nagy ravasz, gonoszan így uszított:
„Testvérek, rajta! Egyétek Cookot!

Hagymátlan-sótlanul ki jóllakik belőle,
Erős lesz, mint a Cook, és bátran lép előre!”
Gond nem volt... egyikük talált egy jó nagy kőre,
A dőre célzott - és Cookot főbe.

Most bennszülöttek közt van kéznek tördelése,
Kopják és íjak összetörése,
A bunkót bambuszból mind tűz közé vetették,
S bánják a tettük: Cookot megették...