„Nincs már hely!.. De ravaszak, becsszóra!
(Honnan bújnak ilyenek elő?!)
Mit nyomulnak?!” - „Mi - beutalóra!”
„Beutaló? Please! Az itt nyerő!

Bár nem turisták, még külföldiek sem,
(Hajónkra más itt föl ma nem kerül...)
Mégis mit hoztak?” - „Új dal, tánc... Mi ketten
Elő is adjuk, bízunk a sikerben,
A publikum vár türelmetlenül!”

„Istenemre, hová e sietség,
Maszlagot ittak, vagy mi a kő?!”
„Gogol rendelt számomra helyecskét...”
„Maga Makszics? Please! Az itt nyerő!

Bár nem turisták, még külföldiek sem,
(Hajónkra más itt föl ma nem kerül...)
Mégis mit hoztak?” - „Új dal, tánc... Mi ketten
Elő is adjuk, bízunk a sikerben,
A publikum vár türelmetlenül!”

„Hely, az nem lesz, foglalásuk várhat!
Egy „viájpi” jön... turistanő”.
„Lesz két helye a munkásosztálynak?”
„Tuti biztos! Please! Az itt nyerő!

Bár nem melósok, még külföldiek sem,
(Hajónkra más itt föl ma nem kerül...)
Mégis mit hoztak?” - „Új dal, tánc... Mi ketten
Elő is adjuk, bízunk a sikerben,
A publikum vár türelmetlenül!”

„Ilyen népnek még nevet sem adnék...
Hölgyecskéim, nincs gyülekező!”
„Két fekhely a parasztságnak van még?”
„Kolhozparaszt? Please! Az itt nyerő!

Bár nem turisták, még külföldiek sem,
(Hajónk megtelt, itt több föl nem kerül...)
Mégis mit hoztak?” - „Új dal, tánc... Mi ketten
Elő is adjuk, bízunk a sikerben,
A publikum vár türelmetlenül!”

„Viccre hajaz, ámbár tréfa nélkül:
Dalnak, táncnak - nincs út szabadon?
Negyven napot kibírsz éhen végül,
Zene nélkül ötöt se nagyon...

„Konok népség - adj, de máris késő!
Jól van, másszanak fel, itt a lépcső,
Vígabb lesz az út magukkal, és
Jobb a hajótörés, ha zenés...”