Utam állta nemegyszer sok gonosztevő, De csak egy, kire emlékszem jól: Egy maréknyi dohányt vetett arcomba ő, Hasba szúrt - s már sehol. Testes lévén túléltem, nem hitte sebész, Neki én adtam vissza hitét, Az USA-ban sincs egy ilyen vérprofi kéz, Holtig őrzöm nevét. Bosszúvágyamat fékeztem jó ideig, Ám megértem a pillanatot: Mahorkával nem szórtam be bár szemeit, De helyette kapott... Soha csirkefogó nálam pert sose nyert, Ilyen cégéres mégis akadt. Tudni jó érzés máig, miképpen hevert Ott az asztal alatt!
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2014