Csak ültünk, ittuk, ami volt:
madeirát, sztarkát, zverobojt,
de félrehívnak mindnyájunkat hirtelen.
Egy élmunkás vájár van itt,
ki túlontúl jól teljesít,
ha omlasztás lesz, nyerhetnénk ezen...”

Egy tiszt, még tengerész nemrég,
elénk kitűzött példakép,
mint ifjú úttörő, folyvást mindenre kész.
Egyből hajóról érkezett
hazánknak adni sok szenet,
és túlbuzgott ma is... Nekünk ez dupla vész!

Tárnába le... Egy büntetett,
a társunk, bölcs volt szerfelett,
azt mondta: „Itt nekünk közös lesz majd a baj:
ha most kiássuk, nem segít,
megint több normát teljesít,
vagonnyit váj ki, és nekünk előbb-utóbb - ajaj!

Fiúk, tehát csak semmi vágta,
a kapkodás a munka átka,
mindenki egyért, egy mindenkiért!”
...Szolgálta Sztálint, még Tallinnban,
s az omlott szén alatt most itt van.
Mint embert, szánjuk - és tudjuk, miért...