Ma égig ér a kedvem, szertelen,
Mert szombatommal rendelkezhetem,
S ha nem szeszélyes Nyinka, nem hamis,
Ma döntök én az életemről is.

- Megállj! Miért
Egy szajha, haverom?
- Csak úgy... azért!
Mert vágyom rá nagyon!

- Ne légy madár,
A banda kinevet!
A kocsma vár,
Iszunk majd vágy helyett.

- Ma itt velem ne próbálkozzatok,
Piálni én egy kortyot sem fogok!
Ma Nyinka vár, s ha ő is benne van,
Az életemről döntök biztosan.

- A kósza hír
Nyinkáddal van tele,
Ki meddig bír,
Még élhet is vele...

Ki vágyna rá,
Ha ő ágyába von?
- Köpök reá,
De nékem kell nagyon!

Imád - azt mondta. Ez mindent verő!
- Egy rubel ellen száz, hogy színlel ő:
Mindenkit sorban hálójába von...
- Kit érdekel... Nekem már kell nagyon!

- A nő rekedt
Meg sánta és koszos,
És szem helyett
Az arcán kék honos,

Ha öltözik,
Csak ócska rongyokon...
- Nekem pedig
Kell már, de kell nagyon!

Nem szépek szépe, mondják, úgy lehet,
De csúnyák nékem jobban tetszenek.
Hogy szajha lenne? Ezt is ráhagyom...
Mert egyre inkább kell nekem - nagyon!