Lelkem egyszer földerül, máskor ködbe’ van,
Egyszer kék ég, máskor hegyek hóból,
Az idő meg hol vánszorog, hol rohan,
Bármit teszek, sosem teszem jókor.

A díszlet, függöny nékem a határok,
Találgatnom, mi lesz - merész...
Nem a csalás, a vágyak győzelmére várok,
Nehéz a várás, jaj, nehéz!