Igor Kohanovszkijnak
Barátom célja - Magadán.
Le a kalappal, le a kalappal!
Magától megy, saját jogán,
Nem rabvonattal, nem rabvonattal.

Nem azért, merthogy pechje van,
Vagy bárkit bosszantson. Ugyan!
Pletykák miatt sem kell amúgy,
Utazik úgy, utazik úgy...

Lehet, hogy mondják: „Ez beteg!
Nem kéne hagyni - esély fikarcnyi!
Nincs arra más, csak lágerek,
Hol gyilkos annyi, hol gyilkos annyi!”

De válaszol: „E hír hamis,
Van ennyi itt Moszkvában is”.
Aztán berámol szaporán:
Cél - Magadán, cél - Magadán!

Bár éveimhez nem megy ám,
Vonatról éjjel ugranék persze,
De nékem nem cél Magadán...
(Zárójel zárva, szokás feledve).

Majd zeng a húr, ha dalolok
Arról, mit ő ott látni fog,
Mit nem látott élte során -
Ez Magadán, ez Magadán.

Barátom önként utazik,
Nem semmi tőle, nem semmi tőle.
Az őrök így ki nem verik
A szuszt belőle, a szuszt belőle...

A sorsom Isten mérte rám...
De nékem is tán Magadán
A cél, baráttal közösen?
S maradni lenn, maradni lenn?