Szerelemről ne is írj, nem hiszek neked,
Régi dolgaiddal én torkig telt vagyok!
Figyelj inkább: van lurex, csillogó szövet,
Hogyha tetszik, vehetek, mutatós dolog.

Vodkát eddig nem ittam, fia kupicát!
Kihagyom a levest is, így spórolok ám,
Hogy tenéked vehessek divatos ruhát,
Mert azért én szeretlek, ostoba libám!

A baletten sok legény leányt fogdosott,
Ott azok mind egyformák, papucsuk fehér.
Most, hogy írok, könnyem is fojtogat, potyog,
Ne hagyd, hogy fogdossanak, csak úgy semmiér’!

Borja bikánk bajnok lett - dicsőség neki!
Kiáltozták először: Selejt!.. Föl se áll!
De a fődíj, belátták, joggal illeti,
Fekszik, betakarja most az a sok medál.

Mondjad meg az elnöknek, a karámokat
Fedje újra, és legyen széna is elég,
Mert különben sok tehén hágatlan marad.
Strapálni a bajnokot? Na, az kéne még!

Javítsák ki hombárunk, mert rohad a mag!
Páskát, ha jön, hajtsad el, mint egy árulót...
Agronómus? Eltöröm mindkét lábadat!
Sétálhatsz az elnökkel kétszer is egy jót.

Viszlát! Én a GUM-ba el, venni ezt meg azt
(Mint nálunk a gazdabolt, de van ablaka).
Bekecseid már unom, rokolyád nyomaszt,
Fakó mintás rékliben ne is várj haza!

P.S.
Folyó mentén kultúrpark, itt sétálgatok,
Köpködök, de nem csak úgy, - köpőcsésze van!
Ezt te ott a sut mögött föl sem foghatod,
Mert sötét vagy, maradi, és kultúrtalan.