Soroztak... Máig hallom én:
„Deszantba nem vagy jó, legény!
Ilyen nem kell oda...” S nevetve toldja meg:
„Belőled - honvéd? Egy fenét!
Gyengélkedővel kezdenéd...”
De tudtam én: mint más, honvéd - olyan leszek.

A háború - az háború,
Ám engem duplán sújt a bú:
A zubbonyom tapadt izzadtan hátamon,
A lépést sem tartottam én,
És egyszer, harc kellős közén,
Ki tudja, mért, a törzs figyelt reám nagyon.

...Lövészárokban zaj, viták:
„A kétszer kettő hány, diák?
Te zöldfülű, a Tolsztoj gróf volt biztosan?
S az ő neje ugyan ki volt?”
De ekkor törzsem közbeszólt:
„Menjél, pihenj, te nem vagy szent, reggel - roham”.

Csak egyszer bömbölt mérgesen,
Midőn felálltam teljesen:
„Feküdj!” - s hozzátett pár valóban ízeset...
„Fejedbe két lyukat - minek?”
Majd váratlan kérdezte meg:
„Moszkvában, mondd, igaz? Van ház - öt emelet?”

Felettünk robbant egy nagyot,
Ő feljajdult - repeszt kapott,
S már nem tudhattam rá a választ mondani...
Ki álmodott öt éjszakán,
Ledőlt vagy öt lépés után,
Fejjel nyugat felé, keletre lábai.