Arkagyij fiamnak
Dobpergés lesz, ágyuk, egyéb fegyverek,
Egyenlőtlen harc, kitüntetés...
Két festetlen, játék-ólomhadsereg
Térképlapon megütközni kész.

Jobb, ha őket laktanyában tartaná,
Ámde háború dúl most nagyon!
Szemben állók dőlnek, hullnak így alá,
Ugyanannyi mindkét oldalon.

Ördögi az átfogó stratégia,
Taktikázás szintén pokoli!
Behódolt a semleges Norvégia,
Ólomhorda nyert, egyiptomi...

Bal kezével megfosztotta könnyedén
Presztízsétől Skandináviát,
Ám a jobb kéz - hasonlóan szuverén -
Visszaadta rögtön státuszát.

Meglehet, a nevelésben volt hiba,
Kiképzésen lyuk mutatkozott,
Így sem egyik, sem a másik armada
Nem tudott nyerni hadjáratot.

 
 
 
 

Hol vagytok ti könnyelműek, lángeszek,
Vagy raportra idő nem maradt?
Hol vagytok ti, a csatában vesztesek,
Kik nem is viseltek kínokat?

Vagy ti is, kik babérkoszorútokon
Hordoztok vért, sírt, győzelmeket?
Hol vagytok ti, Caesar-mondással rokon
„Jöttem, láttam, győztem!” -nyertesek?

Lelkiekkel vannak itt a problemák:
Részrehajláson túl hogy tegyen?
Itt is, ott is ólomból a katonák;
Miképp döntsön - győztes ki legyen?

Mérgelődik, lám, az ifjú hadvezér,
Megoldani gondját nincs erő,
Kisfiam egy Napóleonnal felér,
Nemrégen lett már hatéves ő...

Feloldozni gyötrő kínjai alól
Épp a fele ólomsereget
- Zsenitréfa - befestettem kékre jól,
S reggel látom - holtan fekszenek.

Büszkeséggel konstatáltam érdemem,
Ám egy rejtély máig megmaradt:
Hogy döntötte el az én jó gyermekem,
Kékek, és ne mások haljanak?